Csrepka Máté fiatal kora ellenére már jelentős nemzetközi tapasztalatot tudhat maga mögött, hisz több alkalommal tanult és dolgozott külföldön – Európában és azon kívül is. Előbb a Fiatalok Lendületben Programmal nemzetközi tréningeken vett részt, majd egy nyarat töltött kint az USA-ban csapatvezetőként, és persze az Erasmus sem maradhatott ki a repertoárból: egy féléves tanulmányi ösztöndíjat és szakmai gyakorlatot is abszolvált. Egy rövid interjú erejéig portugáliai Erasmus-élményeiről beszélgettünk.
Mesélj nekünk Portugáliáról. Mi az, ami nagyon más Magyarországhoz képest?
Az emberek mentalitása nagyon más. Egyszer láttam egy infografikát a Facebookon, amelyen az országokat az emberszeretetük alapján rangsorolták. Pirossal jelölték azokat az országokat, ahol legmelegebben fogadják a külföldieket – egyedül Portugália volt piros színű a térképen. A beilleszkedéssel így semmi problémám nem volt, a portugálok a külföldiekkel szemben valóban nagyon befogadóak, talán még kedvesebbek is, mint egymással.
Ami nagyon más volt, az az ottaniak időhöz való hozzáállása. Egyszer voltam egy hivatalos vacsorán, amely kilencre volt megbeszélve, és este fél 11-kor tudták elkezdeni, mert akkorra érkezett meg mindenki. Azt is tapasztaltam, hogy talán azért, mert sokkal melegebb van, az emberek is vidámabbak. Ahhoz képest, hogy ők is legalább akkora gazdasági nehézségekkel küzdenek, mint mi, mégsem tapasztalható a magyarokéhoz hasonló pesszimizmus.
Születtek vicces félreértések, rácsodálkozások a kultúrák találkozásából?
Portugáliában az Erasmus in School programmal középiskolákba mentünk előadást tartani a saját országunkról. Mikor a Magyarországról szóló előadásom végére értem, kérdőn fordult hozzám egy diák: „De hát Budapesten kívül van más város is Magyarországon?” Legalább neki ennyi megmaradt Magyarországról.
Mi az a kint tapasztaltak közül, amit nem szeretnél elfelejteni soha?
Az emberek és az utazások. Szerintem az Erasmust nem is a helyszín teszi, hanem az emberek, akiket ott megismerünk. Én kétszer mentem ki ugyanoda, Portóba, és a kettőt nem tudnám összehasonlítani, mivel nagyon kevés ember volt ott mindkét félévben. Veszprémi vagyok, és annyira érdekes megfigyelni, hogy az ide érkező külföldi diákok pont annyira tudják élvezni az Erasmus-életet Veszprémben, amely még magyarországi viszonylatban is egy kisebb város, mint én Portóban, amely Portugália második legnagyobb városa. Ez is bizonyítja, hogy az Erasmus-élmény a nemzetközi közösségből fakad.
Mivel győznél meg valakit, aki még nem döntött, hogy belevágjon?
Próbáljon a komfortzónájából kilépni. Ha élete végéig otthon marad, öreg korára, mikor visszatekint az életére, biztosan nem lesz annyi emléke, mint egy olyan embernek, aki belevágott ebbe a kalandba, ami utána beszippantotta, és egész életében annak a bűvkörében élt.
Azt tapasztaltam a volt erasmusosoknál, hogy a legtöbbjük, aki belekóstolt ebbe, utána már nem tudja abbahagyni. Mindig vonzani fogják a külföldi utazások és emberek, na meg a nemzetközi programok, mert a kint eltöltött félév megváltoztatta a mentalitásukat. Azoknak az embereknek a társaságát keressük, akikkel hasonlókat éltünk át, akikkel egy az érdeklődési körünk. Az Erasmus így mindannyiunkat összeköt.
Mészáros Gabriella
Utolsó módosítás: 2018.08.24.
