Campus Mundi

Bendegúz 25 napot töltött Bangladesben Campus Mundi ösztöndíjjal. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Doktori Program hallgatója Bangladesbe, a Dhakai Egyetem Katasztrófatudományi Tanszékére utazott.

Banglades 25

Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál? 

Ázsiába nincs annyi ösztöndíj lehetőség, mint például Európába, így Bangladesbe nehéz támogatást találni bármilyen tanulmányúthoz. A Campus Mundi pont megfelelt az én egy hónapos tanulmányi tervemhez.

Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?

Minden külföldi utam előtt megtanulok néhány tucat helyi kifejezést, hogy képes legyek köszönni, bocsánatot kérni, ételt rendelni és dolgokat megköszönni - így ezt Banglades hivatalos nyelvén, a banglán is megtanultam. Továbbá rendesen felkészültem az ország katasztrófa-veszélyeztetettségéből és a védelem rendszeréből azért, hogy az út során koncentrálni tudjak az elméleti alapok gyakorlati megvalósításra és alkalmazására. Az interneten elég sok anyagot találtam ehhez, mivel Bangladesben (több ázsiai országhoz hasonlóan) a tudomány nyelve az angol. Ez utólag jó döntésnek bizonyult, és ezért tudom mindenkinek ajánlani, aki valamilyen tanulmányi célzattal külföldre igyekszik. Amennyi információt lehet, össze kell szedni előzetesen, mert így a tényleges ottlét alatt célirányosan lehet végezni az adott kutató tevékenységet.

Mesélnél a kinti körülményeidről?

Mivel már korábban jártam Indonéziában, nem voltak illúzióim: tudtam, hogy nagy lesz a tömeg, a szmog, a közlekedés kaotikus és hogy az emberek "időfogalma" is teljesen más lesz, mint nálunk Magyarországon. A szállásom a kinti körülményekhez képest nagyon jó volt (például volt angol wc, ami egyáltalán nem magától értetődő), az egyetemi campus óriási és első ránézésre átláthatatlan volt, illetve ami számomra kellemes csalódás volt, az az egyetemi élet. A diákok nagyon szeretnek egyetemre járni, és a tanórákon kívül, sőt, hétvégén is rengeteg időt töltenek az intézményben. Hozzá kell tenni, hogy nagyon sok olyan hely található az campuson, ami ilyen társasági időtöltésre alkalmas, például kávézók, parkok, tópartok. 

Sikerült barátokra lelned?

Mivel főként a tanszék oktatóival találkoztam, velük a kapcsolatom inkább szakmai volt, mint baráti. Az egyetemen kívül viszont nyelvi korlátok merültek fel: én nem beszéltem banglául, a bangladesiek közül viszont nagyon kevesen beszélnek angolul. Bár barátokra nem igazán leltem, azt elmondhatom, hogy a bangladesiek nagyon segítőkészek, és ha egy kicsit is próbálkozol a nyelvükön beszélni, akkor azt nagyra értékelik. Ismerősök révén például sikerült eljutnom egy muszlim esküvőre is, ami az indiai kultúrkör és a muszlim szokások érdekes elegyét nyújtotta, ott nagyon kedvesen fogadtak engem.
Ami viszont a szakmai kapcsolatokat illeti, az út nagyon sikeresnek mondható. Ez alatt az egy hónap alatt a Dhakai Egyetem több  tanszékén számos oktatóval, köztük a tanszékvezetőkkel is konzultáltam, velük szeretném tartani a kapcsolatot a jövőben is.

Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?

Rendkívül sokat adott. Az egy hónap alatt két terepgyakorlaton is részt vehettem, egy hetet töltöttem az északkeleti folyóvidéken, illetve néhány napot a délkeleti tengerparton. Mindkét helyszínen megtapasztalhattam a katasztrófaelhárítás, kockázatcsökkentés és felkészítés-felkészülés gyakorlati megvalósítását. Külön kiemelném, hogy az úgynevezett katasztrófakultúra, vagyis katasztrófavédelem kulturális beágyazottsága, az alkalmazkodás is teljesen más keretbe tartozik, mint nálunk. Főként a vidéki falvak és kisvárosok mindennapjaiban, a mezőgazdasági termelésben, sőt, az ipari berendezkedésében is tettenérhető.

Fotók: Papp Bendegúz

 

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

 

Utolsó módosítás: 2018.03.09.