Terdik Éva a Debreceni Egyetem hallgatójaként töltött egy félévet Jaén városában, Dél-Spanyolországban, ahol elmélyedhetett a spanyol kultúrában és közben barátságokat kötött a világ minden tájáról érkezett ösztöndíjasokkal.
„Győzd le a félelmed és vágj bele!”
Miért a Campus Mundi ösztöndíjra pályáztál?
A Campus Mundiról és az Erasmusról egy időben hallottam. Az egyetemem által szervezett eseményen részletesen megismerhettem mindkét programot és korábbi ösztöndíjas hallgatók is megosztották velünk tapasztalataikat. Bár a ’csak jó’ tanulmányi átlagom miatt nem voltam biztos abban, hogy ezt a támogatást megkaphatom, úgy éreztem, hogy meg kell próbálnom, így beadtam a jelentkezésemet.
"Mint kiderült, nagyon jó döntést hoztam, hiszen a Campus Mundi segítségével rengeteg helyre eljutottam."
Hogyan készültél az ösztöndíjas időszakra?
Mielőtt kiutaztam, nagyon ügyeltem rá, hogy minden papírmunkát befejezzek időben, ami hosszadalmas tud lenni, de megéri! Különösen nagy figyelmet fektettem arra, hogy minden aláírásom meglegyen a Learning Agreement-hez. A kinti egyetemmel is felvettem a kapcsolatot, regisztráltam a félévre és a tantárgyi tematikákat olvasgatva próbáltam hasonló tárgyakat keresni, amelyeket az itthoni kötelező tantárgyakra el tudtam fogadtatni. Szerintem nagyon fontos, hogy a külföldön töltött félév során is teljesítsem a kötelező tárgyaimat. Ezek után már csak az utazáshoz hiányzó dolgokat kellett bepakolni.
Mesélnél a kinti körülményeidről?
A választott egyetemem körülbelül 20 éves, tehát nagyon modernek az épületek, érdekes tárgyakat hallgathattam, fiatalos tanáraink voltak.
Egy megyeszékhelyen, de mégsem egy nagyobb spanyol városban éltem. Az volt a tapasztalatom, hogy a helyiek nem nagyon beszélnek más nyelveken, így minél előbb meg kellett tanulnom spanyolul kommunikálni.
A kezdetekben voltak félreértések, de az ottani boltosok kézzel-lábbal mutogatva is igyekeztek megértetni magukat, így komolyabb problémám ebből sosem volt. Dél-Spanyolországban mindenképpen érdemes megemlíteni a tapas-t, amely azt jelenti, hogy a bárokban és éttermekben bármikor kapunk egy kis adag kóstolót a hely kínálatából, mely étvágygerjesztőként szolgál a hideg italunk mellé fogyasztva. Szerintem a helyi olívabogyó mellett, ez az egyik legjobb dolog a térségben. Negatívumként talán a sziesztát mondhatom, hiszen számomra zavaró volt, hogy délután 14:00 és 17:00 között szinte semmi nem volt nyitva. Viszont néha jól jött, hogy ebben az időszakban tanórák sem voltak.
"A spanyol emberek barátságosak, segítőkészek és nagyon közvetlenek mindenkivel."
Eleinte ijesztően hangzott, hogy egy fél évig egyedül fogok élni a családom és a barátaim nélkül, hogy idegen emberekkel kell osztoznom a lakásomon és teljesen önállóan kell megoldanom mindent. Viszont cserébe sokkal függetlenebb és magabiztosabb lettem. Könnyebbé vált megoldást találni bármilyen problémára és nem esik nehezemre csoportban dolgozni.
Sikerült barátokra lelned?
Igen, pedig nem mondanám magam könnyen barátkozó típusnak. Amikor az ember lánya egyedül érkezik egy idegen országba, ahol nem beszéli a helyiek nyelvét, kicsit elveszettnek érezheti magát.
"Aztán az első nap után kiderül, hogy több száz diák, a világ minden tájáról pontosan ugyanezt érzi."
Elindulnak együtt felfedezni a várost és hirtelen nem is tűnnek olyan idegennek az emberek és a táj. Hihetetlen érzés, amikor egy előadáson a kulturális különbségekről beszélgetve 50-60 diák, a világ számos országából érkezve, próbálja kimondani a ’Köszönöm’-öt vagy a ’Sziá’-t. A Jaénban eltöltött félévnek köszönhetően vannak barátaim az Egyesült Államoktól kezdve Japánig, Izlandtól Dél-Amerikáig rengeteg országból.
Szakmailag mit adott az ösztöndíjas időszak?
Hat hónapot tölthettem egy idegen országban, egy idegen egyetemen. Megismerhettem a spanyol oktatási rendszert, ami az itthoni oktatáshoz képest sokkal gyakorlatiasabbnak bizonyult.
Számos, magasan képzett külföldi oktató tanított, akik magukkal hoztak Spanyolországba egy darabkát a saját oktatási rendszerükből, így hallhattam a lengyel, iráni, olasz és amerikai egyetemek programjairól is.
Mindezek mellett lehetőségem volt spanyol kurzust felvenni az egyetemen, mely hihetetlenül hasznos, ha Spanyolországban élsz, nem mellesleg krediteket is kaptam érte. Olyan kötelezően választható, érdekes óráim voltak, amelyeket itthon nincs lehetőségem felvenni, még szabadon választható tantárgyként sem. Így a kint töltött időszak egy nagyon pozitív időszak volt az életemben, melyet bármikor megismételnék.
"Mindenkinek ajánlom, hogy aki egy kicsit is érdeklődik a külföldi egyetemek iránt, győzze le a kezdeti félelmeit és vágjon bele!"
Fotók: Terdik Éva
További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!
Utolsó módosítás: 2018.07.26.
