Digitális állampolgárság

 

Az online eszközhasználat terjedésével egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy úgynevezett etikettek (írott és íratlan szabályok) tereljék megfelelő úton az online térben megjelenő tevékenységeket. Az első lépésként megfogalmazott tanácsok (pl. http://eetiquette.com/) a digitális együttéléshez kívántak segítséget és támpontot adni. Az idézett oldal a mobiltelefonozás, az e-mailezés, az internethasználat és a social media kapcsán fogalmazott meg rövid, figyelemfelhívó tanácsokat, amelyek továbbgondolásra alkalmasak ezen eszközök használata során.

Idővel azonban, ahogyan egyre inkább terjedt az IKT eszközök használata iránti igény, és az oktatás szerves részévé is kezdett válni ezen lehetőségek kipróbálása vagy tanulástámogató szerepe, úgy szükség volt egy átfogóbb modellre, amely rendszerezte és leírta az online térben is megfontolandó javaslatokat.

Az International Society for Technology in Education (a továbbiakban ISTE) nemzetközi szervezet által kidolgozott modellben – az oktatás világához kapcsolódó – digitális állampolgárság kilences felosztását olvashatjuk (Ribble, 2011) a tanulási környezettől kezdve, az iskolai környezeten át, az iskolán kívüli térig haladva.

A digitális állampolgárság modellje egyfajta ernyőfogalom is lehet, amely magában foglalja a webes szolgáltatások, a digitális eszközök, az információs és kommunikációs technológia értő és kritikus felhasználását, valamint az ilyen eszközökkel támogatott környezetben megjelenő tevékenységi és viselkedési normákat is.

 

Digitális állampolgárság

A hazai szakirodalom az alább olvasható meghatározásokkal írja le a digitális állampolgárság fő kompenetciaterületének és az azon belül található kompetenciaköreinek fogalmát.

“A digitális állampolgársághoz kapcsolódó tevékenységek olyan tudatosan átgondolt, az egyén és a közösség számára értékes cselekvést és viselkedést jelentenek, amelyek magukban foglalják a XXI. századhoz illeszkedő, digitális kommunikáció és eszközhasználat modelljét, az online felületeken végzett értékteremtő tevékenységet és annak hatásait, valamint a digitális eszközökkel végzett cselekvés etikai, jogi aspektusait is. A digitális állampolgárság fogalma alapján az egyén a közösség által kialakított – és folyamatosan formálódó – normák szerint, az egyén és a közösség jogainak és becsületének tiszteletben tartásával, annak védelmében és művelésében végzi mindennapi, hétköznapi és szakmai tevékenységét. A digitális állampolgárság egy olyan – a digitális és online világban járatos, az abban megjelenő információkat kritikusan szemlélő, konstruktívan továbbgondoló, produktívan kezelő személy jellemzőire utal, aki képes eredményesen, és a közösség számára is értékteremtően végezni a mindennapi tevékenységét.”

A modellnek három nagy kompetenciaköre (digitális jelenlét, digitális életvezetés, digitális produktivitás) van, és azon belül részkompetenciák határozhatóak meg az alábbiak szerint.

 

Digitális jelenlét   

A digitális jelenlét kompetenciája olyan digitális és online eszközök tudatosan tervezett felhasználását jelenti, amelyek támogatják az egyént abban, hogy a XXI. század elvárásainak megfelelően a kommunikációja és az interakciói saját maga számára, valamint a szűkebb környezete és a tágabb közösség számára is hasznosak és értékesek legyenek. Az eszközhasználaton túl a minőségi digitális részvétel szükségességének felismerése, és annak kialakítására való törekvés is hangsúlyt kap, amely a technikai hozzáférésen felül a pozitív attitűd meglétét is magában foglalja. Ez a kompetenciaterület a mit?, hogyan? és miért? kérdéseket is figyelembe veszi az ide tartozó eszközhasználat, hozzáférés és kommunikáció részkompetenciái kapcsán.

 

Digitális eszközhasználat

A digitális eszközhasználat kompetenciája magában foglalja, hogy az egyén az internetes tevékenységéhez leginkább illeszkedő eszközt választja és hatékonyan használja annak érdekében, hogy önmaga vagy mások számára értéket teremtsen (tartalmat hozzon létre, hatékonyabbá tegye a tevékenységét). A digitális eszközök használata egyrészt megközelíthető a technikai felkészültség és ismeret szempontjából, másrészt az eszközhasználathoz kapcsolódó attitűd is fontos szerepet tölt be, például a tudatos eszközhasználat ösztönzően hat mások internetes tevékenységére is.

Az eszközhasználathoz kapcsolódóan nem elegendő az eszközök ismeretéről beszélnünk, ez csupán szükséges, de nem elégséges feltétele az eszközhasználatnak. Az egyénnek képesnek kell lennie tudatosan, meghatározott cél érdekében és produktívan használni a digitális eszközöket. Az eszközök kiválasztása során meghatározó a nyitott és érdeklődő attitűd megléte, és annak felismerése, hogy az egyes tevékenységekhez kapcsolódóan mely eszköz a legalkalmasabb az általunk kívánt cél eléréséhez. Az átgondolt eszközhasználat által az egyén képes hatékonyan és eredményesen kommunikálni, tartalmat megosztani, tartalmakat és információkat menedzselni, valamint tudást és tartalmat létrehozni; mindezt tudatosan kiválasztott eszközök segítségével.

 

Digitális hozzáférés

A digitális hozzáférés a társadalmi, életvezetési és munkafolyamatokban való elektronikusan (digitálisan vagy online) megvalósuló részvételt jelenti. Ez a részkompetencia szolgál az összes további kompetencia megvalósulásának feltételeként. A technikai feltételek meglétének kialakításán felül a digitális hozzáférést részvételként értelmezve a társadalmi és személyes feltételek is megjelennek. Ennek megfelelően az egyén képes lesz aktívan részt venni a társadalmi és közösségi folyamatokban, és képes mérlegelni azt, hogy milyen esetekben érdemes digitális eszközöket alkalmazni, illetve melyek a digitális részvétel előnyei és hátrányai. Az egyén képes megteremteni a saját lehetőségeihez képest, az adott helyzethez szükséges hozzáférést nemcsak a saját maga, de akár a közösség számára is. A digitális hozzáférés tehát nem öncélú, hanem értékteremtő, és a funkcionális megközelítésen van a hangsúly: a különböző digitális tevékenységek végzéséhez az egyén képes megteremteni a megfelelő digitális hozzáférést, és szükség esetén másokat is segít ennek kialakításában.

 

Digitális kommunikáció

Az információk digitális (online) eszközök segítségével megvalósuló közvetítését vagy cseréjét jelenti önkifejezés, információátadás vagy másokkal való együttműködés céljából. A digitális kommunikáció kompetenciája magában foglalja a használt - időbeliségét, formátumát tekintve rendkívül különböző - digitális kommunikációs eszközök technikai jellemzőinek ismeretét, valamint a kommunikáció és az együttműködés általános elveit és készségeit. Tartalmazza az online kommunikáció (hagyományos kommunikációhoz viszonyított) sajátosságainak ismeretét, valamint az ezekből fakadó kommunikációs, adatvédelmi, biztonsági és udvariassági szabályok megértését, betartását, tudatos formálását, továbbá a rendelkezésre álló leghatékonyabb és leggazdaságosabb digitális kommunikációs forma kiválasztásának képességét.

 

Digitális életvezetés

A digitális életvezetés kompetenciája a közösség tagjai által elfogadott normákat és szokásokat figyelembe vevő, a digitális és nem digitális környezeteket egységként tekintő, tudatos életvezetést jelenti. Gyakorlása az adott társadalmi normáknak megfelelő, biztonságos, törvényes, etikus, valamint az egyén és a közösség számára egyaránt értéket teremtő viselkedésnek megfelelő. A kompetenciaterület része a digitális egészség, a digitális énmegjelenítés és digitális együttélés kompetenciája.

 

Digitális egészség

A digitális környezetben, digitális technológia felhasználásával megvalósuló fizikai és pszichológiai egészség kialakítására és fenntartására való aktív és következetes törekvés. Ergonómiai szempontból a digitális eszközökkel való egészséges interakció feltételeinek ismeretét, betartását, valamint a túlzott vagy nem megfelelő használatból adódó fizikai és mentális kockázatok megértését, és az általa okozott tünetek (például internetfüggőség) felismerésének, valamint kezelésének képességét jelenti.

A digitális egészség kompetenciájának ergonómiai szempontja az egészség fogalmának negatív meghatározásán alapul: az egészséget a betegség, zavar, distressz hiányaként írja le. A kompetencia magas szintjének birtokában az egyén (saját maga esetében és másokat segítve is) képes kiküszöbölni, illetve minimalizálni a digitális eszközök használatából esetlegesen adódó fizikai vagy mentális stresszt és az ezekhez kapcsolódó betegségek kialakulását. Az ergonomikus használat higiénés feltétel: a kompetencia megléte és magas szintű gyakorlása - egy ponton túl - nem vonja maga után a testi-lelki jóllét növekedését, hiánya azonban károsodások forrása lehet.

A kompetencia egészségfejlesztési szempontja a digitális eszközök (fórumok, technológiák) kifejezetten betegségkezelési, -megelőzési vagy egészségfejlesztési célból történő felhasználásának képességét jelenti. Az egészségfejlesztési megközelítés fontos eleme az egyének felhatalmazása, „képessé tétele” (empowerment) saját egészségük megőrzésében. A digitális eszközök értő, funkcionális és a közösség számára is érteket teremtő használata e kompetencia szemszögéből éppen ennek az egészségügyi felhatalmazásnak elengedhetetlen feltételeként fogalmazódik meg. A digitális egészség kompetenciájának egészségfejlesztési szempontja azt vizsgálja, hogy az egyén nyitott-e a digitális technológiák betegségmegelőzési és egészségfejlesztési célú alkalmazására, felismeri és megérti az ilyen jellegű felhasználás egyéni és közösségi előnyeit, és képes-e a digitális eszközök nyújtotta alapvető lehetőségek kihasználására - saját maga és a közösség életminőségének javítása érdekében.

A digitális egészség kompetenciaterületén magas szinten lévő digitális állampolgár felismeri, hogy az egészségfejlesztésre használható portálok vagy alkalmazások helyes használatával konkrét javulás érhető el az egészséges étkezésben vagy bármilyen sportteljesítményben.

 

Digitális énmegjelenítés

A digitális énmegjelenítés a digitális környezetekben történő, a személy digitális énreprezentációjának (digitális lábnyomának) formájában maradandó nyomot hagyó, funkcionális és dinamikus szerepalakítást jelenti. Célja a digitális környezetekben való megjelenés láthatóságának minőségi és mennyiségi szabályozása a digitális biztonság és személyes marketing (énmarketing) kettős szempontrendszere mentén.

A kompetencia magában foglalja az online környezetben megjelenített én ismeretét és a felé irányuló pozitív énattitűdöt, beleértve a különböző online csatornák, fórumok megkülönböztetett használatát, vagyis a digitális önreprezentáció funkcióinak ismeretét. Illetve annak felismerését, hogy a megjelenített én dinamikusan változhat, ezért folyamatos karbantartásra van szüksége. Továbbá figyelembe kell vennie a közösség reakcióit, hogy önmagát adekvát és reális formában tudja közvetíteni a digitális eszközök segítségével. Meg kell értenie az online és offline tevékenységek, kapcsolatok, közösségek összefüggéseit, és ezeket megfelelő módon kezelni. Tudnia kell, hogyan távolíthatja el az offenzív, nem kívánatos tartalmakat szabályosan és hatékonyan, formális vagy informális formában. Mindemellett ismernie kell a használt eszközök és szolgáltatások általános biztonsági szempontjait, és a biztonsági beállítások testreszabott használatát.

 

Digitális együttélés

A digitális együttélés legfőképpen mások jogainak, személyes szférájának tiszteletben tartásáról szól. A digitális környezetek felhasználójának ismernie kell a társas normarendszereket, és ezeknek törvényi hátterét. Tisztában kell lennie azzal, hogy mások szellemi termékei nem használhatóak fel engedély vagy hivatkozás nélkül, ugyanakkor az egyénnek a saját szellemi termékeinek védelmére is oda kell figyelnie.

A kompetenciaterület magában foglalja a hétköznapi jogok online környezetbe ültetésének lehetőségét, illetve az általános törvényi, etikai és udvariassági ismereteket is (lásd netikett). A tudatos digitális állampolgárnak tudnia kell hogyan cselekedjen azokban az esetekben, ha mások jogtalan vagy etikátlan cselekedeteit látja (például cyberbullying), és segítséget nyújtani a digitális környezetekben rászorulóknak, amellett, hogy saját maga védelmére is odafigyel.

 

Digitális produktivitás

A digitális produktivitás jelenti a legmagasabb szintű tevékenységet a digitális kompetenciák közül. Az átfogó szempontrendszer része az alapos ismereteken és a megfelelő hozzáálláson kívül az alkotótevékenység végzése is. Miközben a digitális állampolgár a digitális környezetben tevékenykedik, azzal értéket teremthet, melynek része a hatékony munkavégzés és a tartalomszervezés. Ez a három terület, vagyis az értékteremtés, hatékonyság és a tartalomszervezés képezi részét a digitális produktivitás kompetenciaterületnek.

 

Digitális értékteremtés

Adott tudásközösségre nézve fejlesztő, nevelő hatású (viselkedésben vagy produktumok létrehozásán keresztül megnyilvánuló) magatartást jelent. Értékteremtő tevékenységnek minősül minden olyan tevékenység, amely a közösség számára fejlesztő, hasznos. Az értékteremtés mögött tudatos értékválasztás és értékrend is áll, amely jelen esetben azt jelenti, hogy az egyén képvisel egyfajta világnézetet, értékrendet, amely a digitális tevékenységeiben tükröződik. Az egyén és egy közösség is képes arra, hogy megfogalmazza saját maga számára, milyen célok, illetve milyen szempontok vezérlik (online) tevékenysége során. Az egyéni értékrend megjelenítése hangsúlyossá teszi a produktív digitális tevékenységeket és a digitális mintaadás jelenségét. Értéket lehet teremteni a digitális térben azáltal, hogy megosztunk egy általunk birtokolt információt, amit a közösség többi tagja nem ismer, vagy meglévő információkat újraértelmezünk – ezzel segítve másoknak azok megértését –, illetve átdolgozzuk azokat.

 

Digitális hatékonyság

Saját és mások erőforrásainak (idő, pénz, kapcsolatok, szellemi kapacitás) gazdaságos felhasználásának kompetenciája. Alapja az időnek, mint az információs társadalom egyik szűkös, személyes és közösségi erőforrásként, valamint a minőségi tevékenység (feladatvégzés) minőségi szempontjaként történő értelmezése. Az erőforrás-gazdálkodás nem kizárólag a munkavégzés terén alkalmazható kompetencia. A magánélet, szabadidő is tartalmaz olyan, feladat jellegű, eredményorientált tevékenységeket, melyek sikerében a viselkedés hosszú távú, hatékony megszervezése; a tervezés, szervezés, ellenőrzés, kivitelezés kompetenciái fontos szerepet játszanak.

A digitális hatékonyság magában foglalja a különböző tevékenységek hatékony kivitelezésére lehetőséget nyújtó, környezeti, vagy a saját fizikai és szellemi preferenciák ismeretét. Az adott feladatnak és a személyes preferenciáknak leginkább megfelelő technikai és társas környezet, valamint belső állapot kiválasztását, kialakítását, fenntartását és az önmotiválást.

A hatékonyság területén kiemelkedő digitális állampolgár képes a saját tevékenységének priorizálására, tervezésre-szervezésre a személyes (rövid és hosszú távú) célkitűzések mentén, az egyes feladatok (tevékenységek) idő vagy egyéb erőforrásigényének reális megítélése alapján. A tevékenységeket tervszerűen és rugalmasan tudja kivitelezni, és az eltervezett tevékenységeket végrehajtani. Mindezt úgy, hogy közben a technikai jellegű zavaró hatásokat (megszakításokat) megelőzi, kezeli a figyelem hosszú távú fenntartása érdekében. Emellett ügyel arra is, hogy hosszú távú közösségi kapcsolatokat és társas együttműködéseket tartson fenn (de nem egyéb tevékenységei rovására).

A fizikai, szellemi állapotban beálló változásokat, zavaró hatásokat felismeri és kezeli. Ismeri a legfontosabb erőforrás-gazdálkodási alapelveket, technikákat, módszereket (rendszereket), és ezek közül a saját preferenciáknak megfelelő rendszereket alkalmazza. A használt rendszereket/módszereket támogató digitális eszközöket jól ismeri és hatékonyan alkalmazza.

Rendszeresen felülvizsgálja a saját erőforrás-gazdálkodási gyakorlatát, hatásait az eredmények alapján, az önfejlesztés, illetve módszerfejlesztés céljából. A közösségi idő- és erőforrás-ráfordítást és az erőforrás-gazdálkodást optimalizálja mások tevékenységszervezésének támogatásával vagy a közösség tevékenységeinek tervezése révén.

 

Digitális tartalomszervezés

A tartalomszervezés kompetenciája magában foglalja a megjelenő információk gyűjtését, értékelését és szűrését, valamint rendszerezését és felhasználását. Célja, hogy mind saját magát, mind pedig a közvetlen környezetét megóvja a felesleges vagy hiteltelen információktól, és hatékonyságának elősegítése érdekében csak olyan tartalommal kerüljön kapcsolatba, amely számára fontos, segítő, támogató, releváns.

A kompetenciához tartozik, hogy az egyén nyitott a tartalomszervezési megoldásokra és technológiákra, amelyek segítik áttekinthetőbbé tenni az információkat. Tudja, hogy milyen módszerekkel lehet hatékony az információk szűrésében, és elfogadja, hogy ezáltal mind saját magát, mind a közvetlen környezetét megóvja a felesleges információktól. Mások számára segít megérteni, elfogadni, használni a különböző tartalomszervezési lehetőségeket.

 

A digitális állampolgárság hazai kompetenciamodellje

2013-ban egy magyar kutatócsoport - egyedülálló módon - elkészítette a digitális állampolgárság hazai kompetencia modelljét, amely a fent bemutatott Ribble-modell adaptált és némileg átalakított változata volt. (Forrás) A modell megalkotását nagymintás empirikus vizsgálat követte, amelynek következtetéseit felhasználva, 2016-ban megkezdődött a hazai digitális állampolgárság modell újragondolása. Ekkor a kutatócsoport figyelembe vette nem csak a 2013-as magyar modellt és annak Ribble-féle eredeti modelljét, hanem a nemzetközi szempontból jelentős DigComp 2.0 keretrendszert is. Így született meg a digitális állampolgárság új körmodellje, amely a korábbi modellekhez képest teljesen újragondolta a kompetenciaterületek egymáshoz való viszonyát. (Komló - Racsko, 2018)

 

Digitális oktató az oktatási folyamatban

A XXI. század digitális pedagógusának, digitális oktatójának azokat a pedagógusokat, oktatókat nevezhetjük, akik digitális eszközöket vesznek igénybe annak érdekében, hogy a tanítási, oktatási tevékenységük színes, hallgatóközpontú, innovatív, együttműködésre építő és kreatív, valamint motiváló legyen a folyamatban résztvevő felek számára.

Fontos kiemelni, hogy az IKT-eszközök oktatástámogató használata nem csupán a kontaktórák része lehet. Amennyiben előbbire nincs lehetőség, úgy kiváló megoldás lehet, ha a kontaktórák közötti időszakra készítünk például tanulástámogató bemutatókat, gyakorló feladatokat vagy véleményezzük a hallgatók által közzétett bemutatókat, esszéket, gondolattérképeket.

A “digitális oktató” egy olyan szókapcsolat tehát, amely magában foglalja, hogy az oktatók a mindennapi munkájuk során használják az IKT-eszközöket, amikor azok használata releváns. Fontos kiemelni, hogy jó esetben nem öncélú eszközhasználatról van szó, tehát nem szükséges mindent és minden alkalommal a papíralapú, hagyományos módszerek helyett digitális eszközökkel kiváltani. A digitális oktató eszköztárában (vagyis az oktató digitális tolltartójában) megtalálhatóak azok az eszközök és szolgáltatások, amelyek lehetőséget adnak például a hallgatókkal való együttes munkára (pl. online keretrendszerek), a hallgatók közös tartalomszerkesztésére (pl. online dokumentumszerkesztők), az információk szélesebb körben történő átadására (pl. blog, online videók), azok dokumentálására (pl. honlap), valamint véleményezésére (pl. blog, szakmai fórumok).

A digitális tolltartóról részletesebb leírás érhető el Papp-Danka Adrienn: A digitális tolltartó készlete c. alfejezetében,  az Oktatásinformatikai módszerek c. kötetben.

Főképpen a közoktatásban dolgozó, digitális jógyakorlatokat bemutató pedagógusok egyik kiemelt rendezvénye 2012 óta a Digitális pedagógus konferencia, amely számos példát kínál arra, hogy a közoktatásban milyen lehetőségeink vannak digitális eszközök beemelésére az oktatási folyamatba.

Jellemzően inkább a felsőoktatásra fókuszált az Oktatás-Informatikai Konferencia, amely 2009 és 2015 között minden évben megrendezésre került és a felsőoktatásban dolgozó szakemberek, oktatók és kutatók mutathatták be egymásnak oktatáshoz kapcsolódó fejlesztéseiket, kutatásaikat és jógyakorlataikat.

Mind a közoktatásból, mind a felsőoktatásból találhatnak jó példákat még az E-learning fórumokon, valamint az Oktatás-informatika-pedagógia konferenciákon. 

 

Digitális nemzedék - digitális hallgató a tanulási folyamatban

A digitális oktató fogalmából kiindulva természetesen beszélhetünk a köz-és felsőoktatásban is digitális nemzedékről. A digitális nemzedék tagjai a felsőoktatásban jellemzően inkább önmaguk fedezik fel azokat a lehetőségeket, amelyek az IKT-eszközök bevonását teszik lehetővé, a tanulási folyamat támogatására. A digitális nemzedék tagjai élnek a technológia adta különböző lehetőségekkel, legyen szó online információszerzésről, online jegyzetelésről vagy akár online videók közzétételéről. Fontos azonban, hogy az adott tanulási és tanítási folyamatot hatékonyan kiegészítő IKT-s támogatás a hallgató és az oktató együttműködő tevékenységéből alakulhat ki a legkedvezőbben. Arról van szó tehát, hogy az IKT-eszközöket innovatívan használó oktató és a hallgatói olyan interakcióban lehetnek, amely mindkét fél számára kedvezően befolyásolja az információszerzés, az információátadás, a közös gondolkodás, az együttes munka és a véleményezés folyamatát.

Főképpen a közoktatásra fókuszál, de a felsőoktatásban dolgozók számára is kínálhat jógyakorlatokat a Digitális nemzedék konferencia, amely pedagógusok, oktatáskutatók, nevelésszociológusok, pszichológusok, szociális szakemberek, szülők és leendő tanárok párbeszédére teremt lehetőséget.

 

 

Címkék

digitális állampolgárság, digitális műveltség, tudatos IKT-eszközhasználat, etikus IKT-eszközhasználat

Linkgyűjtemény:

Irodalomjegyzék

 

 

Utolsó módosítás: 2019.05.09.