Hogy milyen az első nap Erasmuson?

Ültem a repülőn és bámultam ki a kusza fényfoltokra, közben az agyam akaratlanul is, folyamatosan azokat a kérdéseket tette fel, hogy most ezt miért kellett? Nem volt otthon jó? Éjjel érkeztem egy eddig nem látott, kissé kaotikus, izzasztóan meleg és laza közlekedésű fővárosba: Athénba.

Időpont:

Hogy milyen az első nap Erasmuson?

Másnap csak tovább erősödött a „minek jöttem ide” érzés: a gondosan megtervezett útvonalamba nem volt betervezve, hogy nem fogom tudni elolvasni a megállók nevét. Görög betűk, hát persze! Végül eljutottam az egyetem infónapjára. Kis csoportok beszélgettek a saját nyelvükön és mosolyogtak bizakodón, amikor elmentem mellettük. Persze rajtam kívül senki sem képviseltette magát kicsi hazánkból, ezért jobb híján a mellettem legközelebb állóval kezdtem el csevegni – kreatívan az időjárásról. Hamar végeztünk a regisztrációval, és mindenki elvonult a menzára enni (ami Görögországban ingyenes az erasmusosoknak!).

Aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy hazavonuljak az esti ismerkedős parti előtt. Rövid eltévedések után megérkeztem, elfordítom a kulcsot a zárban… és semmi. Hátraléptem, megnéztem még egyszer az ajtót, ismerősnek tűnt. Csengettem, hátha egyik lakótársam hagyta belülről a kulcsot a zárban. Azt hittem igazam van, mert hallottam bentről hangokat, kilincsrángatásokat és (akkor még ismeretlen) lengyel káromkodásokat.

Kiderült, hogy a lakótársam bent van, de ő se tudja kinyitni az ajtót. Ajánlotta a szomszéd fiúkat, így átkopogtam. Az egyikük kondizgatósnak tűnt, úgyhogy rögtön a kezébe nyomtam a kulcsot, és eldaráltam a sztorit.


Készségesen segítettek is. A baj csak annyi volt, hogy ők sem tudták kinyitni. Egyikük sem a háromból. Úgyhogy nem maradt mit tenni, mint felhívni a tulajt, aki lakatost hívott. Közben a fiúk próbáltak viccesen nyugtatgatni, hogy ne aggódjak, én legalább eljutok a buliba, nem úgy, mint Ania, a lakótársam, aki be van zárva és max a teraszon keresztül tudna lemászni a pálmafán. Ahogy lassan eljött a buli kezdésének az időpontja a fiúk egyre jobban mocorogtak, úgyhogy mondtam nekik, menjek nyugodtan, biztos mindjárt ideér a lakatos. Röpke 106 perc várakozás után meg is érkezett a lakatos, aki 20 (!) másodperc alatt oldotta meg az egész délutáni zár-mizériát. 

Ezután Ania-val elegáns késéssel ugyan, de nekiindultunk az estének, a szokásos eltévedés kíséretében. A buliba belépve őt megrohamozták az egyetemről ismert barátai (nekik egy héttel hamarabb kezdődött). Én pedig 10 perc után feleslegesnek éreztem magam, és elindultam megkeresni… tulajdonképpen bárkit, akinek ismerős legalább az arca. Az ötödik sikertelenül rótt kör után meguntam, és beálltam egy nagyobb körbe. Majd gondoltam, egy koktél után könnyebben fog menni a barátkozás, és beálltam a bárpulthoz a sorba.

Mire megkocogtatták a vállam: a szomszéd fiúk voltak, és úgy üdvözöltek, mint egy ezeréves barátot. Kérdezték, hogy merre ülök, és miután elnevettem magam, hogy sehol, már toltak is egy széket az asztalukhoz, ahol már egy fél osztálynyi társaság ült.

Bemutattak, majd elmeséltük a délutáni megismerkedésünket. Azzal a mondással zárták, hogy nem lehet mit tenni: „magyar-lengyel, két jó barát”. Én pedig reménykedve kérdeztem félig komolyan, félig poénból, hogy most akkor barátok vagyunk? A válasz pedig az volt, hogy nem, inkább testvérek. A tesók pedig segítik egymást, mint látom, és ők mindig ott lesznek nekem! Így az első napon puff: elpusztult az összes „minek jöttem ide” gondolat. Megismertem a lengyel, francia, német, horvát, olasz erasmusos örök barátaimat, akikkel életem legjobb szemeszterét éltem át, hihetetlen élményekkel és sztorikkal gazdagodva! Beöltöztünk görög isteneknek, kocsiban aludtunk egy szigeten, ahova 10 euróért vettük a repjegyet, önkénteskedtünk, grilleztünk egy olyan dombtetőn, ahonnan képeslapokat fotóznak…

Van is erre egy mondás: Once Erasmus, always Erasmus! Ez arra utal, hogy ezt az időszakot az egész életben emlegetni fogod, és igen, én fogom is! Köszönöm!

 

 

 

 

Szerző: Lobenwein Vivien
Erasmus ösztöndíj: Görögország, Athén
A történet az Igazából Erasmus+ pályázat II. helyezettje

 

További történetekért kövesd Facebook oldalunkat vagy katt ide!

Utolsó módosítás: 2018.06.12.

HIBA

Kérjük, töltse ki a kötelező mezőket.