Szemléletformálás, önképzés és mások tanítása, valamint több generáció bevonása: igazán összetett a gödöllői Prompt-H Kft. Erasmus+ projektje, amellyel az időskorúak otthoni gondozását lehet megoldani – méghozzá online eszközökkel.

 

Erasmus+ Nívódíj 2020

Gyakorlatias, online, élményorientált: Kurzus az idősekért és gondozóikért

Adott egy társadalmi probléma, amire valakinek van egy innovatív megoldása. Ebből az alaphelyzetből indulnak ki az Erasmus+ projektek, a Grandis XXI. is, amelynek kiindulópontja az idősödő társadalom problémája. A legjobb az volna, ha minél több nyugdíjas minél későbbi életkorig képes volna ellátni magát – ha szükséges, némi távsegítséggel.

Ezt a bizonyos távsegítséget ma már képesek megadni olyan okoseszközök, amelyek biztonságot adnak mind a használójának, mind a hozzátartozónak. Gondoljunk mondjuk egy vérnyomásmérőre, amelynek az eredményeit egy okostelefon küldi a háziorvosnak. Vagy egy felületre, ahol a szociális gondozó nyomon követheti, hogy épp milyen élelmiszerre vagy gyógyszerre van szüksége a gondozottjának. Igen ám, csakhogy legyenek bármilyen jók is ezek az eszközök, ha a potenciális felhasználók nem értenek hozzájuk.

Az első feladat: alapozás

Úgyhogy a feladat adott volt: ki kell képezni ezeket az embereket az okoseszközök hatékony alkalmazására. A megoldás pedig egy gyakorlatorientált, modulrendszerű és kompetencia alapú továbbképzési program (tematika és tananyag) lett, a Grandis XXI., amit Erasmus+ KA2 támogatással fejlesztett a PROMPT-H Számítástechnikai Oktatási, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Hogy a jó gyakorlatok cseréje is esélyt kapjon, további négy országot (Egyesült Királyság, Írország, Franciaország, Spanyolország) vontak be az előkészítő és tesztelő munkába 2016 októbere és 2019 júniusa között.

A közös munkát Dr. Lengyel József ügyvezető igazgató, projektvezető és Huszár Ágnes e-learning fejlesztésért, oktatásért felelős koordinátor fogta össze. A PROMPT-H 1989 óta az oktatás területén működik, vezetője korábban matematikát és számítástechnikát tanított a felsőoktatásban. Nagy gyakorlatuk volt már a felnőttképzésben és az informatikai szakképzésben, ugyanakkor oktatási anyagokat és orvosi alkalmazást is fejlesztettek már.

A PROJEKT ÉRTÉKEI: Olyan gyakorlatorientált, kompetencia alapú és moduláris tanterveket dolgoztak ki, amelyek bővelkednek a digitális eszközök használatában, ezáltal fejlesztve a hallgatók IKT kompetenciáit. A projektet sokszínű partnerség jellemzi: kisvállalkozások, szakképzési és felnőttképzési szervezetek, valamint két egyetem összehangolt munkája segítette elő a célok minél kiterjedtebb megvalósulását. Az innovatív projekteredmények (tanterv, komplex oktatási tartalmak, e-learning platform) bárki számára elérhetők és adaptálhatók. Intézmény: PROMPT-H Számítástechnikai Oktatási, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Gödöllő Projekt címe: Grandis XXI. Vocational Education for Interprofessional Elderly Care in the 21st century Koordinátor: Dr. Lengyel József Honlap: www.grandis21.hu

Az elemzés tapasztalatai

„Ezúttal olyan rendszert álmodtunk meg – okosórával, mérleggel, vérnyomásmérővel és hasonlókkal –, amely olcsón fenntartható és praktikusan használható. Sok elemét én magam próbáltam ki, tudtam a hibáit. Aztán jöhettek a felhasználók. Pontosabban először azok a szakemberek, akik majd megtanítják nekik” – meséli Dr. Lengyel József.

Ehhez először is szükségletelemzést készítettek az idősek és idősgondozók között: ötszáz kérdőívet küldtek ki öt országban. Az eredményekből az derült ki, hogy a célcsoport nagy arányban nyitott a képzésre. A nethasználat is biztatóbb képet mutatott, mint amit vártak. „Kiderült, hogy hazánkban is van egy olyan rétege az időseknek, amely nagyon is élénk online életet él – szinte már a fiatalokkal versengve vannak jelen a közösségi oldalakon” – mondja Huszár Ágnes.

„Kirajzolódott viszont az is, hogy minden országban más és más technológia áll rendelkezésre, Magyarországon pedig ez elég alacsony szintű” – folytatja Lengyel József. „Emiatt még a tananyagfejlesztés előtt készítettünk egy közös gyűjteményt: minden partner beleírta az eszközöket, amiket az országukban használnak (tevékenységfigyelő karkötők, mozgásérzékelők, kamerák, távidagnosztikai készülékek…), és a több száz elemből választottuk ki azt a magot, ami mindenütt elérhető.”

Az is eltérő volt, hogy melyik partnernél milyen a szociális szféra fejlettsége. Az íreknek például korábban is volt már e-health képzésük, Magyarországon viszont a szociális és egészségügyi szektor OKJ-képzései a gondozásban alkalmazható okos eszközökről, e-egészségügyről minimális információt tartalmaznak. A spanyol egyetemi partner pedig informatikában különösen erős, ők kiváló egészségügyi-informatikai berendezéseket alkalmaznak a képzésben. Ezen kívül gerontológiai szakértő bevonását is ők javasolták.

Nyugat-Európában általában magasabb szintű a szociális gondozás és az idősügyi stratégia, mint nálunk, ám a finanszírozás jellemzően ott is hiányos. A magyarokról pedig az derült ki, hogy maga az alapszintű gondozási hálózat jól működik, de sok kárt okoz az alulfizetettség és a kiégés. A távelérés még ezen is segíthet, hiszen könnyít a mindennapi terheken.

Kölcsönösen hasznos

„Úgy gondoljuk, nem baj, hogy mindenütt mások a kihívások, hiszen így tudjuk egymást kiegészítve egymást segíteni” – mondja Huszár Ágnes. „Mindent, ami máshol jobb, próbáltunk beépíteni a képzésbe.” Menet közben arra is rájöttek, hogy a kézenfekvő célcsoportok mellett a szakképzésben tanuló diákokat, a munkaképes nyugdíjasokat és a családtagokat is érdemes bevonni. A fejlődéshez a szemléletformálás is hozzátartozik. Érdekes tapasztalat volt, hogy amikor egyes résztvevők bármilyen eszközt beszerezhettek volna, digitális helyett hagyományos vérnyomásmérőt kértek. Ebből az derült ki a projektgazdák számára, hogy nem haladhatnak túlságosan nagy lépésekkel.

Az e-learning tananyag és a hozzá kapcsolódó kurzus angol, spanyol, francia és magyar nyelven készült el. Négy modulból áll: digitális készségek gondozóknak, aktív és egészségben történő idősödés, az idősgondozásban alkalmazható technológiák, virtuális közösségek.

A képzés gyakorlatorientált módon valósult meg, ami azt jelenti, hogy a kurzus gyakorlatias, interaktív, esettanulmányokkal és projektmunkával tarkított. Természetesen online zajlik, de az anyagok szükség esetén rendelkezésre állnak személyes részvételt igénylő, tanár által vezetett csoportokhoz is.

2019 júliusában hatvannyolc tanuló végzett a kipróbálási szakaszban (idősgondozásban aktív szociális gondozók, szociális és egészségügyi szakképzésben oktató tanárok és néhány tanuló), köztük tizennyolc magyar.  A tananyagot mentorok támogatásával sajátították el, elvégezve az itt előírt feladatokat, amelyek alapján továbbléphettek a tanfolyam többi moduljához. Azt tervezik, hogy az online tananyagot hozzáférhetővé tesszik idősek számára, mert olyan eszközöket mutat be, amelyekkel enyhíthetők a magány okozta mentális problémák.

Sikerélmények és a jövő

A kezdeti bátortalan lépések után az első sikerek nagy örömet okoztak a résztvevőknek. „Talán a netes kommunikációs és tanulási lehetőségeknek, aktivitást fenntartó appoknak, online játékoknak és hangoskönyveknek volt a legnagyobb sikerük” – számol be Huszár Ágnes. „De volt, akinek hatalmas sikerélmény volt az is, hogy el tudott készíteni egy videót vagy meg tudott tervezni egy kirándulást.”

Ez persze még korántsem a végállomás: a munka folytatódik. Készülnek mobilapplikációk és e-könyv esettanulmányokkal, amitől további szakmai kapcsolatokat remélnek a kezdeményezők.

A cél az, hogy a program fenntartható legyen. Ehhez első lépés az volt, hogy a felnőttképzési rendszerben is megkapták az akkreditációt. Már egy újabb projekt is készülődik: ez az E-Smart Senior, ami szintén időskorúaknak szól. Megmaradt a kapcsolat a külföldi partnerekkel is. „Az angolok már kapacitálnak minket, hogy adjunk be egy közös pályázatot”– beszél már a jövőről Lengyel József. „Szívesen folytatnánk a munkát.”

 

Az interjút készítette: Kempf Zita,
újságíró

További Erasmus+ nívódíjas projektekről itt olvashat >>

Utolsó módosítás: 2020.10.12.