A külföldi hallgatók és oktatók mentális jólléte
Jóllétben tanítani, jóllétben tanulni: tapasztalatok a harmadik Oktatói Kompetenciafejlesztő Műhelyről
Hogyan előzhető meg az oktatók kiégése és milyen összefüggés van a nemzetközi hallgatók mentális jólléte, egyetemi teljesítménye és beilleszkedése között? A Tempus Közalapítvány harmadik kompetenciafejlesztő műhelye ezekre a kérdésekre keresett válaszokat, szakmai előadások és interaktív csoportmunka keretében.
2025. október 21-én, immár harmadik alkalommal valósult meg a Tempus Közalapítvány által szervezett „Oktatói kompetenciafejlesztő műhely”, ezúttal a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesülettel (FETA) együttműködésben. A rendezvény középpontjában a Stipendium Hungaricum program keretében Magyarországon tanuló nemzetközi hallgatók, valamint az őket tanító egyetemi oktatók mentális egészsége és jólléte állt. A műhely célkitűzése az volt, hogy a kérdőíves kutatásokban kapott válaszok alapján módszertani ötletekkel és szakmai iránymutatással támogassa a felsőoktatási intézmények munkatársait. A program bevezető előadásokkal indult, majd az elméleti alapozást délutáni interaktív műhelymunkák követték, ahol a résztvevők csoportokban dolgozhattak ki gyakorlati megközelítéseket a témához kapcsolódó legfontosabb kihívások kezelésére.
MENTÁLIS EGÉSZSÉG AZ EGYETEMI KÖZEGBEN: HALLGATÓK ÉS OKTATÓK JÓLLÉTE
A délelőtti program első előadója, Matavovszky Dominika, az ELTE PPK PhD-hallgatója „Nemzetközi diákok mentális egészsége, akadémiai sikere és a nemzetközi diákbarát egyetemi környezet” címen mutatta be a FETA online kérdőíves vizsgálatának eredményeit. A kutatás több mint kétezer Magyarországon tanuló, 42 különböző, többségében fejlődő országból érkezett hallgató tapasztalataira kérdezett rá. Kiemelte, hogy a téma fontosságát számos külföldi kutatás is igazolja. A FETA kutatása sajátos összefüggésben, az egyetemi tanulmányaik során nyújtott teljesítményük és akkulturációs tapasztalataik kontextusában vizsgálta a nemzetközi hallgatók mentális jóllétét. Az előadás hangsúlyozta, hogy a célzott intervencióhoz elengedhetetlen a főbb nehézségek és a legkedvezőbb közbelépési pontok meghatározása. Az előadás középpontjában az akkulturációs kihívások, valamint a hallgatók fejlődéslélektani szakaszának, a fiatal felnőttkornak a speciális kihívásai álltak. E két területet összekapcsolja az „átmenetiség” érzése és állapota, amely meghatározóan hat a hallgatók depressziós és szorongásos tüneteire. Ezekkel szemben segítséget nyújthat a reziliencia, a magyar diákokkal való kapcsolat, valamint egy jól működő nemzetközi diákbarát kampusz, ami mind a szociolkulturális, mind az akadémiai adaptációban szerepet játszik.
A hallgatóktól továbblépve, Dr. Gács Boróka, a PTE ÁOK adjunktusának előadása az oktatók mentális jóllétére és kiégésének megelőzésére fókuszált, rávilágítva arra, hogy az oktatási környezetben dolgozók is fokozott pszichés nyomásnak vannak kitéve, ami hosszú távon kiégéshez vezethet. Az előadás a WHO adatai és hazai kutatási eredmények alapján mutatta be, hogy mindez a hallgatók jóllétére és tanulmányi eredményeire is hatással van, ezért az oktatók támogatása nem csupán individuális, de rendszerszintű érdek is. Rámutatott, hogy a kiégés szakaszokban végbemenő folyamat, amely során a személy fokozatosan juthat el az idealizált kezdettől a fásultságon és a frusztráción át a mély apátiáig és az azzal járó testi-lelki tünetekig. Ennek okai közt szerepelnek a túlzott elvárások, a munka és a magánélet egyensúlyának hiánya, a szervezeti támogatás hiánya, valamint a versengő munkahelyi kultúra. Az előadó ugyanakkor a lehetséges védőfaktorokat is bemutatta. Ezek közt szerepel a támogató közösség, a tudatos önreflexió, az egészséges szervezeti kultúra és a hallgatók autonómiáját támogató oktatói attitűd. Fontos eszközök lehetnek még a munkaszervezés javítása, a vezetői és a munkatársi kommunikáció fejlesztése, valamint támogató platformok létrehozása. Az előadás végső üzenete az volt, hogy a mentális jóllét nem csupán egyéni felelősség, hanem intézményi szinten is szervezett, tudatos stratégiákat igényel a hosszútávú fenntarthatóság érdekében.
KALEIDOSZKÓP A JÓLLÉTRŐL: OKTATÓK ÉS HALLGATÓK KIHÍVÁSAI WORKSHOPOKBAN FELDOLGOZVA
A gondolatébresztő előadások után a résztvevők három különböző workshopban, a kaleidoszkóp módszer segítségével dolgoztak fel három, a mentális és fizikai jólléttel kapcsolatos témát. A módszer lényege, hogy egy-egy konfliktushelyzetet a különböző érintettek szemszögéből vizsgál meg, hogy azokat aztán összeillesztve egy átfogó kép rajzolódjon ki a helyzetről, amely alapján meghatározhatók a lehetséges beavatkozási pontokat.
Csikós Tamás és csoportja a „Hogyan támogathatom jól oktatóként a külföldi hallgatók mentális és fizikai jóllétét?” problematikát járta körül. A különböző térségekből, intézményekből és intézményi szerepekből érkezett résztvevők először a saját tapasztalataik alapján összegyűjtött nehézségeket, majd a jó gyakorlatokat azonosították. Megfogalmazódott annak fontossága, hogy az oktató, mint bizalmi személy szükség esetén a kompetens egyetemi szereplő felé irányítsa a hozzá forduló hallgatót. A csoport egy konkrét nemzetközi hallgató esetét is modellezte a kaleidoszkóp módszer segítségével, amely során arra jutottak, hogy a nemzetközi hallgatók kihívásaira rendszerszintű megoldás szükséges: a problémák a megfelelő szervezeti egységhez jussanak el, és a külföldi hallgatókkal foglalkozó szereplők részesülhessenek interkulturális kompetenciafejlesztésben.
A László Noémi által vezetett csoport a „Hogyan őrizhetem meg oktatóként a mentális egészségemet? Hogyan kerülhetem el a kiégést?” kérdésekre kereste a választ. A résztvevők ráhangolódásként megosztották a munkahelyi túlterheltséggel, stresszel, valamint annak kezelésével kapcsolatos tapasztalataikat. Kitértek az intézményi támogatói rendszerre vagy annak hiányára, majd megoldásokat kerestek a délelőtt folyamán is ismertetett Drummond (2016) féle, 4 lépést alkalmazó kiégést megelőző mátrix segítségével. Ez a stresszcsökkentés és a feltöltődés, valamint az egyéni és a rendszerszintű megoldások mentén vizsgálja a lehetőségeket. Páros beszélgetések után az egyik résztvevő által felvetett konkrét esetet dolgoztak fel a kaleidoszkóp módszer öt lépése alapján. A visszajelző körben a résztvevők a workshop legnagyobb nyereségeként a támogató közegben való társakra találást, és a stresszkezeléshez kapott új eszközöket emelték ki.
A harmadik csoport Oroszi Péter vezetésével a „Hogyan támogathatják az egyetemi szervezetek közti kapcsolódások az oktatói szerepemet?” kérdést dolgozta fel. A kis létszámú csoport lehetővé tette az elmélyült, személyes feldolgozást. Minden résztvevő beszámolhatott saját tapasztalatairól, amelyekre a csoport közösen reflektált. A személyes nézőpontok megértése után megvizsgálták a szituációt az intézmény vezetése, a hallgatók, a kollégák, valamint a munkaerőpiac szempontjából is. A hozott témák változatossága miatt a következtetések is változatosak voltak, ám közös pontokként azonosították a helyzetekre való érzékeny reagálást, és az asszertív kommunikáció, valamint a segítségkérés jelentőségét.
A workshop résztvevői egyöntetűen megfogalmazták, hogy a megkezdett közös gondolkodás további eredményeket hozhat, amelynek akár egy újabb workshop keretében is megoszthatók.